A nagyváros jelei életünk legtermészetesebb környezetét alkotják, és meghittebb viszonyban vagyunk a plakátokon szereplő arcokkal, mint szomszédainkkal. Az újságok, hirdetések, szórólapok és a televízió képei pedig otthonunkba, magánterünkbe is akadálytalanul bejutnak, meghatározott üzeneteket kézbesítenek, és célokat vetítenek elénk. Az utca képekkel borítható felületei végesek, de megtöbbszörözhetőek a reklámbevételek érdekében. A nyomtatási eljárások fejlődése nyomán lehetővé váló óriásplakátok tömeges elterjedése, és a rajtuk keresztül való hirdetés iránti óriási kereslet felértékeli a függőleges fal- és tetőfelületek értékét (egyáltalán, gazdasági értéket kölcsönöznek nekik), és egyúttal illegalitásba szorítják a hatóságok vagy a magánterület tulajdonosa által jóvá nem hagyott (mivel közvetlen gazdasági haszonnal nem kecsegtető) kommunikációs és hirdetési formákat. A nagyváros képeit ma elsősorban és szinte kizárólagosan kereskedelmi érdekek festik a házfalainkra, és igen nehéz elképzelni egy olyan képek nélküli városi teret, mint amilyenben gyakran akár csak egy-két évtizeddel ezelőtt is éltünk.
A modern plakát fejlődése közismert. Akkor kelt életre, amikor a múlt században Angliában, Franciaországban feltűnt a japán festészet. Ez bámulatos ereje az egyszerűségnek, merész elhagyása a nem fontosnak, fokozása a lényegesnek. Röviden: a japán művészet mint egy kinyilatkozás hat a festőkre. A japán színes fametszetek mutatták meg az utat, mint lehet művészi értéket adni a tömegben előállított nyomtatványoknak. A festők az új terület új lehetőségei felé fordultak, a modern európai síkban festett plakát ekkor született.
Magyarországon a 19. század derekán jelentek meg az alkalmazott grafika különféle műfajainak első darabjai: számolócédulák, díszes kávéházi árlapok, nyomtatott hirdetmények. Fejlődésük szorosan összekapcsolódott a kereskedelem kiépülésével, így a századvégen gyorsult fel és vált a reklámgrafika a magyar művészet egyik legdinamikusabban fejlődő ágává. A magyar plakát története, a reformkori előzmények után, Benczúr Gyulának az 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszával kezdődött, amely még elsősorban képzőművészeti keretbe foglalt nyomtatott hirdetmény, és csak ezek után figyelemfelkeltő reklám. A mind több gyár és üzem, a kereskedelmi hálózat megerősödése, majd a mozi, a színház, a kiállítás és az újság fokozódó jelenléte a mindennapi életben, a politikai élet részeként pedig a pártküzdelmek és a választások nyomán nem egyszerűen egy műfaj érése zajlott le, hanem egyszersmind életművet alkotó nagy egyéniségek is színre léptek.
A plakát nagyméretű, nyomdailag sokszorosított kültéri hirdetmény, amely grafikai és tipográfiai elemek felhasználásával készül. A vizuális kommunikáció klasszikus formája. Témájuk szerint a legfontosabbak a kereskedelmi, a politikai és a kulturális plakátok. A nagyméretű plakátokat poszternek nevezik illetve ezzel a szóval jelölik a művészeti alkotások sokszorosító eljárással készült nagyméretű reprodukcióit is, amelyek lakások vagy más helyiségek falának díszítésére szolgálnak.